Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer, két jó barát. A kiskutyát úgy hívták, hogy Tomi, és a kiscicát úgy hívták, hogy Tibi. A két jóbarát nagyon szeretett játszani az utcán amikor találkoztak. De soha nem gondolták volna, hogy egy nap, eltévednek az erdőben!
Nagyon szép nap volt, a madarak énekeltek, a nap csak úgy ragyogott az égen és az emberek elmentek kirándulni a parkokba vagy a tóban horgásztak. Tomi és Tibi is úgy érezte, hogy elmehetnének az erdőbe, hogy a jó levegőn tudjanak játszani. Mielőtt elindultak, bepakoltak a hátizsákjukba és felpattantak a biciklijükre, hogy gyorsabban odaérjenek. Az erdőben óriásra nőtt fákat láttak és sok szép madár repkedett közöttük. Tibi elővette a madár leső távcsövét és a füzetet, amibe beleírta a madár fajtákat.
De, jaj! Mi történt!? Egyszer csak, hirtelen, Tibi a sok nézelődésben nem vette észre, hogy mindjárt egy sünikébe fog belelépni! Ahogy belelépett a sünbe Tibi, nagyon hangos nyávogással ordított fel, de a kis sün is nagyon megijedt. Szerencsétlen Tibi nagyon fájlalta a talpát és Tomi is nagyon megijedt amikor meglátta, hogy egy nagyon hosszú tüske ál ki a lábából. Tibi alig bírt leülni egy sziklára, mert olyan nagy fájdalmai voltak. A kis süni elmászott onnan ijedtében, de Tomi utána futott, hogy segítsen a kis állatnak.
Tomi megkérte a sünikét, hogy segítsen kihúzni a macska lábából a tüskét. A süni és a kutyus megnyugtatták Tibit, a kis cicát, hogy ez egy picit fájni fog, amikor kihúzzák a tüskét, de utána gyorsan megfog gyógyulni a lába. Tibi cica bólintott és összeszorította a szemét.
A kis süni fogta a tű végét és gyorsan kihúzta. Cirmos cica úgy felkiáltott, hogy az egész erdőben végig vízhangzott a sikítás. Egy pár másodperc elteltével, Tibi már nem érzett fájdalmat és megköszönte a kis süninek a segítséget és bocsánatot is kért tőle, amiért rálépett. A süni elfogadta Tibi bocsánat kérését és bemutatkozott. Spirli a nevem-mondta a süni a kutyának és macskának. Én Tibi vagyok, ő pedig a barátom Tomi-válaszolta a macska.
Spirli 
Tibi 
Tomi
Jártatok már a legszebb ösvényen valaha? – kérdezte a süni. Nem, de megköszönnénk hogyha megtudnád mutatni a legszebb kiránduló utat. – mondta Tibi a süninek. Elindultak megnézni az erdőt és a sünike pedig elmondta a látnivalókat, mint egy idegenvezető. Itt látható a „Makkfa” ahol Ügyi mókus él. – mondta Spirli, ahogy mentek tovább az erdőben.
Nézzétek, ott van „Rókakoma” bunkerje, ahol Rozsdi róka él. Maradjatok most csendben, mindjárt odaérünk a „Repülő házikóhoz”, ahol a kis rigó, Nuli él.
A túra végén, nagyon elfáradtak mind a hárman. Elővették a hátizsákjukból az ennivalót és megkínálták az újdonsült barátjukat, a sünikét is. Az uzsonna után, még vígan kergetőztek egy jót, és együtt megnézték a naplementét.
Még haza is kell érnünk – mondta Tomi és elbúcsúztak egymástól. Spirli elköszönt tőlük, és mind a hárman megfogadták, hogy amikor a legközelebb Tomi és Tibi ott vannak az erdőben, akkor majd újra találkoznak és majd játszanak és jól érzik majd magukat.
Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána!
A mesét írta: Gajdos Gergő
A rajzokat készítette: Gajdos Gergő